A barátom csinált egy autót!
Ahogy a bevezetőn gondolkodtam, egyre inkább egy sokszor átélt gyermekkori kép villant belém. Ki ne emlékezne arra, amikor álltunk valahol a tér sarkán vagy a folyosó szegletében, és heves viták közepette egymás szavába vágtunk -néha jó nagyokat lódítva -, csakhogy minél „hitelesebben" bizonyítsuk: ki jobb, szebb és ügyesebb a másiknál. Akár egy ilyesféle licitálás utolsó mondata is lehetett volna, hogy: „... de ez mind semmi! Az én papám csinált egy autót!" Kérem, tegyék félre ebbéli, rosszabbnál rosszabb vagy megmosolyogni való emlékeiket, és higgyék el nekem: ha nem is a papám, de a barátom... tényleg csinált egy autót.
Borlói Mátyás (36) formatervező igényes és ele-gáns munkáját egy héten ke-resztül szemlélhették a tavaszi BNV látogatói a Delma Kisszö-vetkezet standján. A számos és bizonyos mértékig eltérő véle-mények egyben megegyeztek: a kisautó formája modern, a kor-nak megfelelő. Akik pedig "bele-ülhettek, megállapíthatták, hogy ergonómiailag kifogásta-lan, ügyes, átgondolt konstruk-ció. Ennél többet, részleteseb-bet halljunk magától a forma-tervezőtől, az autót előállító négyfős csapat művészeti veze-tőjétől.
- Szeretném rögtön leszögez-ni: egyenlőre nincs szó autóról. Mondjuk azt, hogy egy működő modellt láthatunk, amelyen be-mutatom a koncepciómat, sok dologban a kivitelezés és a megvalósítás szintjéig. Bőven van még olyan részlet, amelyik a sürgető idő és az egyre csap-panó anyagiak miatt nem ke-rült nagyító alá, de ez termé-szetesen nem azt jelenti, hogy nincs ötletem vagy tervein.
- Valójában mi is az a kon-cepció, amelyet bemutatsz a modelleden? Sőt, talán a kiindu-ló kérdés 'hogy jut valakinek az eszébe, hogy autót tervezzen és építsen?
- Formatervező a szakmám és hobbim az autó. Szeretem a jó vonalú, kényelmes, prakti-kus és dinamikus menettulaj-donságú autókat, s szívesen járnék magam is ilyenekkel, ha viszonylag könnyen, és elérhe-tő áron lehetne beszerezni őket. Egyserű alapgondolatokból indultam ki. Korántsem biztos, hogy erre nekünk dollárt kelle-ne áldoznunk. Sőt, szinte biz-tos, hogy egy ilyen autó forin-tért is megvalósítható lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy egy kifutás előtti licencjogot kellene megvásárolnunk, avagy egy eleve nem túl korsze-rű szocialista típus gyártásá-ban kisebb-nagyobb részt vállalnunlc. Modellemmel azt igyekszem bizonyítani, hogy itthon, forintért, kizárólag kis-ipari munkával szocialista re-lációból beszerezhető termékek-ből lehet olyan autót építeni, ami a mai kor sokrétű követel-ményeinek megfelel. Senki el nem hiszi például, hogy ilyen szélvédőt, ilyen keréktárcsákat, ilyen kárpitot tudnak itthon készíteni, s hogy ezeket ilyen formába lehet ötvözni. Óriási tartalékok rejlenek itthon. Csak végre ki kellene aknázni őket. Én persze nem azt mondom, hogy ez az egyetlen járható út. De abban biztos vagyok, hogy lehetne akár az egyik.
- A tervekből, gondolatokból hogyan lett gördülő, kulcsfordí-tásra induló, működő modell?
- Egyszerűen: sok idő, sok pénz és nagyon sók munka árán. A formát, amelyet megál-modtam, először papírra vetet-tem, majd fa makettet készítet-tem. Elképzelésem az volt, hogy az egész formát egy Trabant le-kopasztott célvázára építeni. föl. Ez persze nem véletlen vá-lasztás volt. A Trabant befogla-ló méreteit a tervemhez megfe-lelőnek tartottam, ugyanakkor - és ez a többi szerkezeti elem kiválasztására is érvényes - fi-gyeltem arra, hogy az esetleges gyártás során a beszerzés viszonylag könnyen megoldható legyen. Bizonyos ergonómiai és menetstabilitási szempontok miatt a Trabant tengelytávját 200 mm-rel megnöveltem úgy, hogy az első ülések előtt az al-vázba keresztbe egy ugyan-ilyen széles szelvényt építet-tünk be. Ez természetesen ma-ga után hozta az alváz megerő-sítését. A két oldalsó küszöb be-lülről egy-egy acél profikrizere-vítőt kapott, valamint az alvá-zon hosszanti irányban elhe-lyezett két omega-profilú tartó gondoskodik a megnövekedett terhelés ellensúlyozásáról. Ezek után jött a forma fölépíté-se, természetesen már a szerke-zeti elemek helyigényének fi-gyelembevételével. A kétütemű üzemmódot a környezetszeny-nyezés miatt elvetettem, s vá-lasztásom a Fiat 127-es 900 motorjára esett, több ok-ból is. Egyrészt ez egy alaptí-pus, teljesítménye, helyigénye ideális, s miután ez az egyetlen alkatrész, amely nem szocialis-ta gyártmányú, de a Yugo 45-ben ugyanez a motor dolgozik, talán avval helyettesíthető len-ne. A sebességváltó és a kup-lung Trabantból való, s egy közdarabbal illeszkedik a mo-torhoz. A kormánymű szintén Trabant, a kis Polskitól köl-csönzött kormánykerékkel. Megoldandó az első fék, mert jelenleg ez is Trabant illetősé-gű, de már a Wartburg-dobfék is sokat segítene. Igazi megol-dás persze a tárcsafék. A fény-szóróbetétek a kis Polskiról származnak, a védőruhákat pedig mi készítettük plexiből. Az első indexek Skodáról valók, a központi ablaktörlő az új Zaporozsecről került a mo-dellre, s a Salgótarjáni Sík-üveggyárban készített, egyedi formájú szélvédőt tisztítja. A műszerfal szintén kis Polski-származék, az ülések pedig a Trabant erősen átformált da-rabjai. A saját tervezésű kárpi-tot a Buda-flax szőtte. Miután a tengelytávot úgy növeltük meg, hogy ezáltal az ajtók is megnyúltak, a ki- és beszállás -főleg a hátul ülők számára -igen kényelmes lett. A csomag-tér két részből áll, egyrészt a hátsó ülés mögött a szokott he-lyen - ahol a pótkerék is helyet kapott -, másrészt az első utas előtt a műszerfalnál egy rekesz behelyezésével összesen 220 li-teres csomagtér alakítható ki. Avval együtt, hogy nőtt a ten-gelytáv, ugyanennyivel csök-kent - a Trabanthoz képest - a teljes hossz, az össztömeg pedig a négyütemű motorral és a je-lenleg fém karosszéria elemek-kel 680 kg.
Összefoglalva, én nem egy luxusautót, nem álomautót, nem a jövő század autóját, és nem versenyautót akartam épí-teni, hanem egy jó vonalú, mo-dern, egyszerű, praktikus kö-zépkategóriájú használati esz-közt, amelynek dinamikája ki-elégíti a hazai városi és orszá-gúti közlekedés igényeit, s amit akár egy kétgyermekes család is képes megvásárolni és tartó-san használni.
- Gondoltál-e már arra, hogy mi lesz a modell sorsa?
- Gondoltam rá, de őszintén szólva nem tudom. Az biztos, hogy én gyártással, készítéssel nem tudok és nem is akarok foglalkozni. Egy ötletet adtam, irányt próbáltam mutatni, hogy aztán ezt érdemesnek tartják-e itthon valamire is, ab-ban csak bízhatok.
Hogy mi lesz a kisautóval, azt még valóban nem lehet tudni. Mindenesetre született egy lát-ható, tapintható és kipróbálható modell, amely azt bizonyítja, hogy lehet számunkra elérhető alkatrészekből egy magyar köz-igényt kielégítő autót építeni. Hát, majd meglátjuk, mi lesz a folytatásá a nagy vállalkozás-nak, és perspektívában mit re-mélhetünk.
ZSEMBERY BARNABÁS
ESZTERVÁRY ERVIN FELVÉTELEI